Központi zöldségpiac, Negotin, SRB
ELŐZŐ ÁLLAPOT: Központi zöldségpiac a kelet-szerbiai Negotin kisvárosban található. A Negotin régió termékeny talajáról, ízletes gyümölcseiről, zöldségeiről, sajtjáról és boráról ismert. A régi piac rossz állapotban volt, nyeregtetős kialakítása pedig nem tudta kielégíteni a piaci eladók téri igényeit. Így azok az árusok, akik nem tudtak a tető alá állni, sátorszerű pultokat rögtönöztek a telek többi részén. A burkolat is megsérült. Nem volt tejcsarnok, ezért tojásokat és tejtermékeket nem lehetett értékesíteni. A helyszín legnagyobb értéke a nagy, öreg platánok alkotta fasor és a piactér közepén kis boltokkal körülvett rotunda volt.
A BEAVATKOZÁS CÉLJA: Negotin önkormányzata megbízta a RAUM Architects irodát, hogy a központi zöldségpiac felújítása és bővítése céljából készítse el a tervek minden fázisát (a koncepciótól a végleges tervig, műszaki részletekkel és helyszíni művezetéssel). A feladat két nagy piaci ponyvatetőt, virágpiacot, tejcsarnokot, kiskereskedelmi épületeket, két kis piaci ponyvatetőt, a gyalogosok és szállítójárművek közlekedését szolgáló terület burkolását, helyben öntött szökőkutakat és padokat, rámpákat a mozgássérültek és a kerékpárosok számára, tájépítészeti rendezést, városi kerítéseket, stb. foglalt magába. A koncepciótervet ezután kiállították a nyilvánosság számára, így a polgárok észrevételeikkel és megjegyzéseikkel vehettek részt a tervezésben.
A BEAVATKOZÁS LEÍRÁSA: A RAUM Architects a moduláris egységek matematikai mintázatának meghatározásával indított, a piaci standigény-elemzéssel kezdve. Az építészek 11 m x 11 m nagyságú moduláris egység alkalmazását javasolták. Ez egy olyan elsődleges egység, amelyet tovább lehet bontani kisebb elemekre, vagy ismét nagyobb egységekké alakítható. Ennek a matematikai mintának a felhasználásával tervezték az egész piacot, beleértve a ponyvatetőket és azok szerkezetét, a helyszínen található összes épületet, még a telket körülvevő téglafalakat is. E régió sajátos mikroklímája miatt olyan ponyvatetőket kellett kialakítani, amelyek árnyékot nyújthatnak a forró nyarak idején, és hóvédő tetőként működhetnek a téli hónapokban. Az algoritmikus modellezési eszközök alkalmazásával az alkotók a piaci ponyvatetők számos különböző, töredezettségben és tetőhajlásban eltérő változatot hozhattak létre. Különös figyelmet fordítottak a helyszínen található platánfák megóvására. A két nagy vászontető egyikét úgy kellett megtervezni, hogy a meglévő fák közül kettő át tudjon nőni rajta. Bizonyos mértékig algoritmikus modellezési eszközöket használtak az acélszerkezeti elemek meghatározásához is, amelyeket hozzá kellett illeszteni a vászontető kialakításához. Ennek megfelelően felmerültek olyan speciális tartószerkezeti kérdések, ahol a problémamegoldás innovációt igényelt, például nyolc acélgerendát kellett egy oszlopnak támasztani azonos magasságban. Egy nagyon precíz 3D digitális modell készítése az építkezés helyszínén mutatta meg, mit is ér valójában. Először az előregyártott elsődleges és másodlagos acélszerkezeti elemeket szállították le az ország másik részéből. Aztán felállították és a helyszínen rögzítették őket. Az eredmény csupán 2–4 mm eltérés volt a 11 m-es fesztávon. Ily módon a szerkezet nagyon elméleti koncepciója az összes elem hegesztés nélküli felállításának gyakorlati módját meghatározta, lehetővé téve az építkezés gyorsabb lebonyolítását, rövidebb befejezési időt, ami végül az összköltség csökkentését eredményezte. A teljes piaci projekt költsége becslések szerint 1,3 millió euró.
ÉRTÉKELÉS: Természetesen csak a projekt befejezését követően, miután újra benépesült a piac és a felhasználók – a piaci árusok és a vásárlók – birtokukba vették, akkor lehet a projekt sikerességét értékelni. A kérdés az volt, hogy az új piac mennyire válik jelentéssel telivé a város és lakói számára. Az építészek örömmel tapasztalták, hogy megnyitása után a piac szinte életre kelt. Minden korosztályból keveredtek benne az emberek: kisgyerekes családok, idősebbek, tinédzserek, kutyasétáltatók, bóklászók jelentek meg szétszóródva, mindenki a termékek utáni saját keresgélésével elfoglalva. Van, aki gyümölcsöt és zöldséget vásárolni jött, van, aki a vizes létesítmények környékén gyülekezett egy frissítőért, van, aki egy régi platánfa mellett állt meg beszélgetni szomszédjával. Mindannyian egy újfajta közösségi élményben vettek részt, meglehetősen könnyedén belakva és befogadva az új piacot. A tervezés folyamata a kezdetektől fogva szilárdan az emberközpontú dizájn felé mutatott. Éppen ezért az építészek örömmel tapasztalták, hogy a Negotin zöldségpiaca azzá vált, aminek mindig is lennie kellett volna: élénk hely a városi találkozásoknak, ahol az összetartozás érzése és az egyéniség szabadon, spontán módon megélhető. Ráadásul jogosan érezhették úgy, hogy sikerült kiaknázniuk egy társadalmilag aktív tér rejtett lehetőségeit, amelyekről mindig is hitték, hogy az adott kontextusban benne vannak. Az új zöldségpiac gyorsan egyfajta városi színtérré nőtte ki magát, ahova különféle szándékos vagy előre kiszámíthatatlan találkozás és tapasztalás kedvéért bárki bekapcsolódhat, erősítve a város szívében a közösségi kapcsolatokat, valamint Negotin egyedi identitását.