Hajléktalanotthon, Jankowice, PL

A Jankowice-i menhely egy szokatlan épület. Olyan emberek számára készült, akiknek nincs helyük a társadalmi rendszerben – a hajléktalanoknak. Ahhoz nincsenek elég jól, hogy éjszakai menhelyeken éljenek, ugyanakkor túl egészségesek a közegészségügy számára. Az egyszintes épület beleolvad a környező mezőkbe és dombokba. Az útról észrevehetetlen, az egykori iskolaudvar körül álló öreg fák mögé rejtőzik. Az épület három, téglafalakkal elválasztott fő zónára oszlik. Az első mindenki számára elérhető, egy kápolnát, irodákat, rehabilitációs szobákat, társalgót, étkezőt és konyhát foglal magába. Úgy alakították ki, hogy elősegítse a társadalomba való visszailleszkedést. A második zóna a hajléktalanoké, itt 19 db fürdőszobával felszerelt szoba található. A legfontosabb hely az udvar. A nagyméretű átlátszó falak kellemes térérzetet kínálnak, és segítik a személyzetet a lakók ellátásában. A három apró lakásból álló harmadik zóna azoké, akik életüket a hajléktalanok gondozásának szentelték. Jankowice egy kis falu, távol a várostól. A menhely lakói állandó nappali és éjszakai ellátást igényelnek. A fő feladat egy olyan tér létrehozása volt, amely társasági életre és együttműködésre ösztönzi a hátrányos helyzetű embereket, ahol biztonságban, kényelmesen érezhetik magukat, és ahol a bentlakók és a helyi lakosok egyaránt megtalálják a szükséges intimitást. Jellegénél fogva az intézménynek a fogyatékkal élők számára is akadálymentesnek kell lennie. Erre a kihívásra a tér kiegyensúlyozott elrendezésével sikerült megoldást találni. Az épület szíve Czaja Marcin "Négy évszak" című falfestményével díszített udvar. Minden közös helyiséget e köré rendeztek. A lakóegység távolabb került, és kialakítása meghittebb, hogy biztosítani tudja a kényelmes alvást. Az épületet adományokból tartják fent, ezért hatékonynak és megfizethetőnek kell lennie. Ezt úgy sikerült elérni, hogy korlátozták a hőveszteséget, és olyan egyszerű energetikai berendezéseket alkalmaztak, mint a hőcserélős szellőztetés, házi szennyvíztisztító, padlófűtés és a kert esővíztartályokból történő öntözése. A nagy fesztávok és hatalmas földszinti alapterület miatt betonszerkezetet (pilléreket és tetőket) alkalmaztak, ami segített a költségeket is csökkenteni. A falak kitöltésére megfizethető és hatékony vázkerámia falazóblokkokat használtak. Az egyszerű és olcsó karbantartás szempontjából fontos volt, hogy a hőveszteség a lehető legkisebb legyen. Mindenhol környezettudatos anyagokat, például egy lebontott, 200 éves malomból származó téglákat vagy a közelben található régi istállókból újrahasznosított deszkákat használnak. Ez különleges légkört és erős kötődést teremt a helyi közösséggel. A belsőépítészeti elemek adományokból származnak vagy a sorozatgyártásból kifutó termékekből állnak. Minden fürdőszoba más és más, még a mosdók is az egyik alapítvány által adományozott elveszett rakományból származnak. A különböző részek harmonikus összekapcsolása nagy tervezői kihívást jelentett. Létfontosságú volt, hogy a természetet érintetlenül hagyják, és ez a cél teljes mértékben meg is valósult. Az építkezés során egyetlen fának sem esett baja.