Katyn Múzeum, Varsó, PL

Funkció: Kulturális
Ország: Lengyelország
Kategória: Emlékezet és Építészet
Stúdió: BBGK Architekci sp. z o.o. (with team), Jerzy Kalina (proprietary installations of artistic narrative) with team, Plasma Project s.c. Justyna Derwisz, Adam Kozak
Építész(ek): Jan Belina Brzozowski (main architect), Konrad Grabowiecki (main architect), Joanna Orłowska (author's cooperation), Marek Sobol (author's cooperation), Emilia Sobańska (author's cooperation), Łukasz Węcławski (author's cooperation), Agnieszka Grzywacz (author's cooperation), Ewelina Wysokińska (author's cooperation), Jacek Kretkiewicz (author's cooperation), Tomasz Plucińskie (author's cooperation), Maciej Rąbek (author's cooperation), Marcin Szulc (author's cooperation), Barbara Trojanowska (author's cooperation), Jolanta Fabiszewska (author's cooperation)
Tervezés vége: 2013
Kivitelezés vége: 2015
Jelölő: Anna Cymer
Méltatás
A múzeum a korábbi Orosz Citadella erődítményében található. A nyers, beton építészeti objektumok csak részletei a tájként értelmezhető egésznek, a zöldfelületek, a sétálóutak, az udvarok és a nyitott lépcsők mellett. Szerény és egyszerű, ugyanakkor nagyon kifejező építmény - megfelelő hangulatot teremt az elmélyüléshez és a reflexióhoz. Az építéséhez használt vörös beton kitűnő választás: összeköti az új szerkezetet a régi erőd tégla falaival és kiemeli az új épületrészt. (Anna Cymer)
Projekt leírása

A Katyn Múzeum a Varsói Citadella déli részén található. Erődítmények sora növeli a hely várostól való elszigeteltségét. A múzeum koncepciója művészek, történészek és tájépítészek bevonásával született. Ennek az együttműködésnek köszönhetően a projekt a katyn-i eseményekről szóló térbeli történetté vált, amelyben minden látogató egyénileg vehet részt. A fellegvár, a táj és az épített elemek között nincsen határ. Bizonyos részeken a projekt beavatkozik az erődítmény szerkezetébe, máshol azonban alkalmazkodik hozzá, és a látogatókat az eredeti struktúrák mentén vezeti végig a tereken. A megszínezett beton az építészeti kifejezés eszközévé válik, ahol ezt a kiállítás narratívája megköveteli; a beton felületekre különböző személyes tárgyakkal, például az áldozatok leveleivel és lőszereivel készítettek lenyomatokat. A múzeum jelentős terek megkomponált sorozata egy látogatói útvonalra felfűzve: a Sándor kapun át vezető bejárat egy szimbolikus erdő köré épített téren keresztül visz tovább, majd egy lejtő, boltíves alagút visz a múzeum belső tereibe. Ezután egy keskeny út viszi a látogatókat a fegyvertartó árkádhoz, ahol az áldozatok névtáblái láthatók. Végül az erődítménybe hasított rés vezet az útvonal végéhez, amely egy fakereszttel zárul. A történelmi fellegvár újjáépítése nehéz feladat volt. Egyrészt minden beavatkozásnak szinte láthatatlannak kellett lennie, másrészt az új program kialakítása korszerű kiállítási megoldásokat kívánt. Minden kiszolgáló rendszer és hálózat a speciális kiképzésű padló alatt fut, így a belső terek érintetlenek és egységesekmaradhattak, az akusztika és a szigetelés is diszkrét megoldást kapott. A múzeum az építészetet, a tájat és a kiállítást egyetlen koherens történetté fűzi össze, amely megidézi az eseményeket és megemlékezik azok áldozatairól. Az új beavatkozások és a meglévő erődítmény kiegészítik egymást. A múzeum és a kiállítás, a belső és külső, az új és a meglévő anyag nem különül el egymástól. Az egész terület egyetlen egybefüggő, szimbolikus tér.

honlap