Žnjan-Pazdigrad Általános Iskola, Split, HR
Manapság nehezebb saját teret kialakítani a magunk számára, mint valaha, miközben minden korábbinál nagyobb szükségünk van arra is, hogy teret nyissunk és teremtsünk mások számára. Olyan időkben élünk, amikor a társadalmilag és gazdaságilag jóváhagyott kizárólagosság nehezen helyrehozható károkat okoz mindenhol körülöttünk. Új lakóépületek épülnek és lakásfejlesztések történnek a közösségi terek teljes elhagyásával, amiért túl nagy árat fizetünk. Ezek az épületek a lakóikat olyan életmódra korlátozzák, amelyben az otthonon kívüli ‘létezés’ és a szabadban töltött idő csak a lakóhelytől távol valósulhat meg. A középülettervezés az a kivételes lehetőség, amikor a rendelkezésre álló tér a teljes közösség számára felajánlható. Az elmúlt 25 év során Split Pazdigrad negyede nagy változásokon ment keresztül, mezőgazdasági külvárosból lakónegyeddé alakult. A városnak ezen a területén a mai napig megműveletlen termőföldeket, családi kerteket, gyümölcsösöket, üvegházakat, kisiparos műhelyeket, üzleteket és családi házakat lehet találni, közvetlenül a sok emeletes lakótömbök, apartmanházak és bevásárlóközpontok mellett.
Pazdigrad negyede egy olyan a sajátos “urbanizmus” példája, ahol a városrendezési tervek végrehajtásában fennálló joghézag miatt, a magánbefektetői- és tulagonosi érdek felül tudott kerekedni a várostervezési normákon.
Ilyen körülmények között alig létezhet a környéken közösségi terület, vagy az pusztán a közutak hálózatára korlátozódik, amelyet nem jellemez sem megfelelő hierarchia, sem pedig koherens rendszer vagy egymásba kapcsolódás.
A terület, ahol az iskola épült, egy úgynevezett külvárosi “sziget”, amely épp ilyen rendezetlen utak metszetében jött létre. Mindezekből következően a megálmodott tér nem csak az oktatást szolgája, hanem a lakónegyed minden lakosa számára állandóan rendelkezésre álló közös terület. A projekt koncepciója már a pályázati szakaszban az volt, hogy az új teret adjon a társasági életnek, a játéknak, a pihenésnek, és hogy támogassa az integrációt és a közösség fejlődését az iskola körül szerveződő sokféle új helyszínen adva lehetőséget különböző tevékenységekre .
Az építési terület egy meredek lejtőn helyezkedik el. Ezt az adottságot arra használtuk, hogy a rendelkezésre álló teret megnöveljük azáltal, hogy egymásra épülő szinteket hozunk létre. A különböző szintek között alakult ki az iskola, a sportcsarnok és a sportpályák tere, az ezeket körülölelő szabad területek pedig nyitva állnak a környék minden lakosa számára.
Az ily módon újonnan “létrehozott” közösségi terek az iskolaépület dimenzióit megnövelték. Jó pár nappal az iskolaév kezdete előtt eltávolították az építési területet körülhatároló kerítést. A látogatók pusztán néhány óra leforgása alatt az összes közös területet használatba vették.
A projekt egy ilyen elnéptelenedő városi lakónegyed életszínvonalának javítását célozta meg, kohéziós erőként lépve fel Split aggasztóan elhagyatott kerületeiben. Az épület az egyetlen nyilvános közösségi terület a lakónegyedben, így erősen kihat a közösségtudat alakulására. A legmagasabb építészeti színvonalat képviseli oktatási szempontból, mind az alaprajzi elrendezésben, mind pedig a megvalósításhoz felhasznált technológiákban. (Tamara Bjažić Klarin PhD, Boris Dundović)