Zeneművészeti és Balett Konzervatórium, Ljubljana, SLO
A Ljubljanai Zeneművészeti és Balett Konzervatórium Szlovénia egyik legrégebbi zeneiskolája, története egészen 1919-ig nyúlik vissza. A számos történelmi épület és más fontos műemlék közvetlen közelében található épület átfogó felújításának célja a meglévő program és az iskolai létesítmények egyes műszaki jellemzőinek javítása volt, az eredeti tömeg és szerkezet megőrzése mellett. Az épületet két utca fogja közre, amelyek Szlovénia legnagyobb 20. századi építésze, Jože Plečnik munkásságának jelentős példáit vonultatják fel. Egyik kiemelkedő alkotása – a Nemzeti Egyetemi Könyvtár – a Gosposka utca bejáratánál található. Az építészek tehát számos kihívást vállaltak, hogy a környezet történelmi vonatkozásait kontextusba helyezzék az épületen belül is. Az egész felújítás célja a zenei oktatás gyakorolására és előadására szolgáló különböző terek kínálatának bővítése volt. A projekt négy nagyobb építészeti beavatkozásból áll: az átrium, egy korábban nem használt meglévő terasz felújítása; tetőtér bővítés, amely most további tanteremeknek és irodáknak ad helyet; bejárati lépcsőház, amely összeköti az épület összes egységét, és egy új koncertterem, amely elegendő kapacitással rendelkezik nagyobb előadások megrendezéséhez. A felújítás fő koncepciója az Osztrák-Magyar Monarchia idejéből származó, viszonylag konzervatív iskolaprogram fejlesztése volt, amikor is az osztálytermen kívüli emberi interakciókat még pedagógiailag hátrányosnak tekintették. Az épületen belül található néhány alapvető funkció gondos újraértelmezésével az építészeknek sikerült olyan új, pezsgő életet vinni az intézménybe, ami azokra az iskolákra jellemző, melyek arra törekszenek, hogy a tudást a művészek és zenészek több generációja között megosszák. Az egyik legészrevehetőbb fejlesztés az újonnan kialakított koncertterem. Az akusztikai szakemberek közreműködésével a csarnokot perforált faburkolattal látták el a kiváló hangminőség biztosítása, valamint a szellőzőcsatornák egy részének elrejtése érdekében. Azon a helyen, ahol korábban egy egyszerű, ritkán használt terasz nézett a belső átrium felé, az építészek külső nézőteret alakítottak ki oldalsó lépcsővel és üvegfallal. Ez a beavatkozás a hangulat újfajta átélésének erős jegyeként jelenik meg, mivel a külső auditóriummal az épület nagy, nyitott és tágas teret nyert, amely magával a várossal olvad össze. A nézőtér feletti tetőt a tervezők nagy mértékben anyagtalanná tették és világítótestekkel szerelték fel. A színházi lámpákra jellemző ellenzőlapok motívuma az auditórium felőli függesztett panelek negatívján megismétlődik. Ilyen módon az építészet kifejezőeszközei segítségével átfogalmazza az alapvető zenei struktúrát: a minta pozitívja és negatívja a zenében jellemző „kérdés-felelet” elvre való utalásként értelmezhető.