Szent Vencel-templom, Sazovice, CZ

A sazovicei Szent Vencel-templom egy olyan modern rotunda és kortárs építészeti mű, amely konzervatív elvekre, a falu központjának szellemi és geometriai kifejezéseire épül. A fő útvonalak kereszteződésében elfoglalt pozíciója miatt szent hely érzetét kelti, ami nagy jelentőséggel ruházza fel ezt a helyet a következő generációk számára. A templom megfelelő formájának keresése egy egyszerű hengerrel, egy olyan tömeggel kezdődött, amely tökéletes erre a helyre. A világias téglalappal ellentétben a kört mindig isteni szimbólumként értelmezték. Az építész célja az épület anyagtalanítása volt. Amikor a szemlélő a tömeget megfigyeli, érzi a könnyedséget, amit a falakat vékony vonalakká szűkítő tervezési elv vált ki az emberben. Olyan ez, mint egy papírhenger felvágása és lehetőségeinek feltárása. Az ablakok kialakításakor a tervező „benyomta” és „meghúzta” a bemetszéseket, és hagyta, hogy a fény lágyan végigfusson a falakon. A falhasítékokba ágyazott ablakok megvilágítják a kagylószerű bronz oltárral ellátott presbitériumot, az egyszerű, organikus formájú, tökéletes felületet, amely Isten érintését szimbolizálja. A fény olyan tényezővé válik, amely megteremti a nem létező kapcsolódási felületet az érzékszervek által igazolható és az anyagi világon túli dolgok között. Biztonságos menedéket idéz, és szemünket felemelve látjuk, ahogy a fő bevilágítóablak formája háromszögből körré, Isten szemévé alakul át. A belső tér költőien minimalista, visszafogott díszítéssel ellátott hely, mivel az emberek hajlamosak a meditáció csendes helyét keresni, hogy felismerjék saját belső lényüket, amelyet manapság túlterhel a sok információ. Az építész vallja, hogy az anyagi világ mögött van Valami vagy erkölcsi értelemben jobb Valaki. Sazovicében ezt a Valamit a tömeg és a kijelölt tér segítségével próbálta megtalálni. A templomnak hatással kell lennie az emberek elméjére, akár tudatosan, akár tudat alatt értelmezik azt. Ez annak a valami isteninek a visszatükröződése az épülettömegben, a meghatározott térben – valami, ami a falak mögött rejlik. A templom behív bennünket, ahol a csend és a béke érzését biztosítja, megtapasztalhatjuk, milyen egyedül lenni Istennel.