Kortárs Művészeti Múzeum, Belgrád, RS
A Belgrádi Kortárs Művészeti Múzeumot Ivanka Raspopović és Ivan Antić tervezte, miután első helyezést értek el az épület tervezésére kiírt 1959-1960-as pályázaton. A Duna és a Száva összefolyásánál található területen megépült múzeum 1965-ben nyitotta meg a kapuit. Az épületet 1987-ben műemlékké nyilvánították. Felújítása halaszthatatlanná vált, ezért a múzeumot 2007-ben bezárták és megkezdődtek a munkálatok. A rekonstrukció elkezdődött, de a múzeum mellett található erőmű befejezését követően 2010-ben, a teljes beruházást erőforráshiány miatt leállították. Hosszas várakozás után a munkálatok 2016 szeptemberében kezdődtek el megint. Az új projektre Dejan Todorović építészt kérték fel, aki mindössze 3 hónap alatt fejezte be a terveket. Közel tíz év zárva tartás után a múzeum 2017 októberében végre újra megnyitott. Dejan Todorović szinte láthatatlan beavatkozása egy ritka, ugyanakkor kiemelten fontos megközelítésre világít rá az építészeti örökség rekonstrukcióját, restaurációját és konzerválását illetően.
A múzeum rekonstrukciója összességében komoly kihívást jelentett, mivel az épületet úgy kellett a legújabb múzeumi standardoknak megfeleltetni, hogy megmaradjon az ikonikus épület eredeti anyaghasználata és formája. A Belgrádi Kortárs Művészeti Múzeum egyik legjellemzőbb sajátossága az épület belső tere. Ez egy áramló, természetes fényben gazdag, falak nélküli tér, amelyben a látogatók mind az öt félemeletet be tudják úgy járni, hogy közben végig rálátásuk marad a kiállítás egészére. A felújításhoz használt új anyagokat gondosan válogatták össze, hogy azok a lehető legközelebb álljanak az eredetiekhez. Bár a Belgrádi Kulturális Örökségvédelmi Hivatal igen szigorú feltételrendszert szabott a felújításnak, az eredeti terv minden megkötésre tartalmazott megoldást. A múzeum időtlen építészete még 50 év távlatából is kortársnak hat. Köszönhetően annak, hogy az építész megértette az épület formaképzését a racionális és geometrikus rend megőrződött. Az épülethez adott egyetlen toldalék az akadálymentesítést szolgáló rámpa, az egyedüli módosítás pedig az új, szomszédos erőmű léte, azonban ezek egyike sem zavarja meg a múzeum hangulatát és táji környezetét. A mély csodálat, amit Dejan Todorović Ivanka Raspopović és Ivan Antić munkája iránt mutatott, döntő volt a végeredményre nézve. Az eredeti építészet szépsége érintetlen maradt.