Csíkszentsimoni lovarda, Sânsimion/Csíkszentsimon, Hargita, RO
A hely egy átlátható formagyakorlatot példáz, amelyben egy viszonylag nagy volumenű épület sajátos összefüggésbe kerül a helyi léptékkel és környezettel, pontosabban az erdélyi Székelyföld kultúrtájával. A Szent Ferenc Alapítvány nehéz sorsú, gyakran szülők nélkül nevelkedő gyermekek gondozásával és oktatásával foglalkozik. Az Alapítvány egyik fő célja, hogy ezek a gyermekek szakmát tanulhassanak, hogy amikor elhagyják az otthont, önálló megélhetést tudjanak a maguk számára biztosítani. Közösségi jellegénél fogva a projekt költségvetése szerény volt, ami hatással volt a kivitelezésre és a kifizetett bérekre is. A munka és tervezés részben pro bono alapon történt. A mai Romániában egy ehhez hasonló projektre a jól bevált megoldás egy acélszerkezetű ipari épület létesítése lett volna. A tervezők alapvetésnek tekintették a hagyományos helyi építőanyag, a fa használatát. Nem csak azért, mert a hely szelleméhez így tudott igazán kapcsolódni az épület, hanem azért is, hogy helyben található forrásokból építkezhessenek - helyi forrás alatt nem pusztán az anyagot, hanem a technikát, tudást és közösségi értékeket is értve. Ezekből a szempontokból kiindulva a tervezők köztes megoldásra törekedtek: sem az ipari high-tech (ami egyrészt elérhetetlen volt a költségvetést tekintve, másrészt sehogy sem kapcsolódott volna a helyhez), sem pedig a hagyományos értelmezés (ami az épület nyitott mivoltából fakadóan gyakorlatilag lehetetlen volt) felé nem orientálódtak. A szerkezet egy precíz és kiszámított ‘építészmérnöki’ megoldás lett. Nem alkalmaztak rétegelt és ragasztott fa tartószerkezeteket vagy hasonló megoldásokat. Vékonyabb keményfa lapok összecsavarozásával nyertek szélesebb átmérőjű elemeket, a rácsos tartószerkezetekhez hasonló, komplexebb felépítéssel.
A ‘modern’ kialakítás köztes, a kézművesség és a nagyipari termelés közötti technikai megoldások alkalmazásával született. Például az épület nyílászárói nem is tudnak más célt szolgálni, mint hogy az időjárás hatásaitól védik az épületet. A nyílásokat a lehető legegyszerűbb módon kivitelezett, változó áttetszőségű, vékony fa profilokból álló borítás takarja. A lovarda úgy épült meg, hogy ha a költségvetés ezt a jövőben lehetővé teszi, egy azonos modullal bővíthető legyen, így nemzeti és nemzetközi lovas események befogadására is alkalmassá válhasson. A tervezők reménye szerint az archetipikus forma, a regionális anyaghasználat és az építési módból következő rugalmas nyílászáró-elhelyezés olyan kombinációt eredményez, amely máshol is tökéletesen alkalmazhatóvá tesz egy ilyen épületet az adott helyszín sajátosságaihoz és kultúrájához igazítva.