A Román Építész Kamara Bukaresti Központjának felújítása és helyreállítása, Bukarest, RO

Az 1927-ben családi háznak tervezett épület eredeti terveit a neoromán építészet egyik kiemelkedő alakja, Florea Stănculescu építész jegyzi. A projekt fő célja és kihívása az volt, hogy a Román Építész Kamara bukaresti szervezetének székháza minimális erőforrások bevonásával új, nyilvános státuszt és közösségi funkciót kaphasson. Az épület átalakítására egy helyi tervpályázatot írtak ki. Ahhoz, hogy alkalmassá váljon az építész kamara befogadására, az épületnek rendelkeznie kellett irodákkal, könyvtárral, tárgyalókkal és műhelyek megtartására alkalmas terekkel. A telek Bukarest történelmi negyedében, azonban egy rendezetlen városi téren helyezkedik el. Ebben a kettős kontextusban az épület paradox módon épp finomságával és önmagában való teljességével üt el a környezetétől - mintha egy két világháború közötti városszeletet emeltek volna át a mai valóságba. Igyekeztünk nem látványosan beavatkozni, tehát a projekt jórészt arról szólt, hogy eltaláljuk azt mértéket, ahogyan a beavatkozás gesztusa még észrevehetetlen marad. A kisméretű ház a bukaresti, úgynevezett ‘wagon-házakra’ jellemző beosztással rendelkezik. Egymásból nyíló szobáit üveg ajtók választják el, a hálószobák az első emeleten vannak, a föld alatti rész és a padlás pedig csak mellékes térként funkcionál. Bár azon dolgoztunk, hogy sűrítsük a teret, a ház tipológiájának integritását nem szerettük volna megbontani. A beavatkozás részeként alig láthatóan kibővítettük a főbb belső tereket, hogy új térbeli és vizuális összeköttetések létesüljenek a szintek között, amelyek rámutatnak az épületbelső minden részletében rejlő teljességre. Ehhez átlyukasztottuk a födémeket, és kis ‘üvegszemeket’ helyeztünk el bennük, a könyvtárat pedig két szintre osztottuk szét, hogy látható maradhasson a régi faszerkezet. Hasonló rálátást akartunk adni az épület kontextusára is. Az erre a célra kialakított nyílások a kertből pillanthatók meg a törékeny, de kifejező betonacél szerkezeteken keresztül. A bővítés részeként a föld alatti szintet és az oldalirányú bővítményeket a hallból nyíló fülkéken át mélyítettük, a főbejáratnak új nyílást hoztunk létre, a manzárdtetőt kiszélesítettük egy tárgyaló befogadására, a könyvtár feletti tetőt pedig meghosszabbítottuk. Minden eredeti elemet meg akartunk őrizni vagy új formában felhasználni: a törött téglák és üvegek a mozaikpadló részévé váltak, a kályhacsempék hőelosztóként kaptak szerepet, a kályhaajtók adják a szellőzőnyílások takarását, a díszes szarufák tartják a könyvtár polcait, a fa gerendákat pedig újraburkolásra használtuk fel.

honlap