A központi köztér felújítása, Râmnicu Vâlcea, RO

Funkció: Egyéb
Ország: Románia
Kategória: Innovatív Kezdeményezések
Stúdió: SORIN DRAGOS POPESCU B.I.A.
Építész(ek): Dragoș Popescu, Șerban Marinescu, Vitec Bogdan, Alexandru Pop
Tervezés vége: 2013
Kivitelezés vége: 2017
Méltatás
A történelmi városmag a Ceausescu-korszakban szinte teljesen megsemmisült. Az új projekt egyszerű gesztusokkal teremt civil és közösségi helyet. Nem semmisíti meg a totalitárius múltat, hanem az új környezet részévé teszi az 1980-as évek előtti történelem nyomaival együtt. Az egyszerű (nyílt országos tervpályázaton győztes) kialakítás nagy hatással van az új/régi identitását kereső kisvárosra.
Projekt leírása

Râmnicu Vâlcea egy kis-közepes méretű város, a 42 romániai megye egyikének székhelye. Az ország közepén, a Kárpát-hegység lábánál található. Amikor az építészek részt vettek a Râmnicu Vâlcea városközpontjának felújítására kiírt 2012-es országos nyilvános tervpályázaton, amelyet végül megnyertek, első benyomásuk az volt, hogy a helyszínnel kapcsolatos fő probléma annak elavult dizájnja és közterülettel kapcsolatos felfogása. A központ meglehetősen brutális beavatkozást szenvedett a 60-as és 80-as években, a régi házak és utcák nagy részét tömbházak és nagyobb utak váltották fel. Az egyik átlós utcával rendelkező központi szigetet parkszerű kialakítással, sikátorokkal, lejtős zöldterületekkel és kis burkolt, változó magasságú teraszokkal formált városi köztérré alakították át. A háború utáni romániai totalitárius rezsim mindig is félt az emberek nagyszámú spontán gyülekezésétől, ezért a kommunista Románia közterület-kialakításainak közös jellemzője a park típusú elrendezés volt: sikátorok a zöldterületek között. A gyülekezés megakadályozásának legjobb módja a „Haladjatok tovább, elvtársak, és ne lépjetek a fűre!” képlet volt. Az ilyen típusú terek hozzájárultak a társadalmi elidegenedéshez és a közösség fogalmának megsemmisítéséhez. A tervezők javaslatukkal egy demokratikus teret akartak újból létrehozni, amely elősegítené a helyi közösség, a civil és részvételen alapuló szellemiség újraélesztését. Arra törekedtek, hogy ne tervezzenek át és töröljenek el szinte mindent, ahogyan azt a korábbi beavatkozás tette, hanem azonosítsák és megőrizzék az értékes jellemzőket, valamint egy korszerű közterületfelfogás és -használat szerint modernizálják a területet, amelyet alapvetően egy nagyobb, lapos, nyitott térnek tekintettek. A kezdeti lépcsőzetes teraszok, illetve az egész parkszerű elrendezés nem volt elég hívogató az emberek nagy tömege számára. Teret kellett teremteni, vízszintben tartva azt, illetve minimalizálni a zöld területeket úgy, hogy a füvet burkolatra cserélik és a fákat ráccsal védik. Ebben a tekintetben a korábbi tájépítészeti kialakításból egyetlen nagyobb zöldterületet őriztek meg eredeti formájában. A megbízó döntése alapján, aki a központi kereszteződés alá földalatti gyalogos átjárót, továbbá egy mélygarázst kívánt építeni, amelynek területe részben egybeesett a zöldterülettel, utóbbit a korábbi állapotára kellett visszaállítani. A park többi zöldterületét és teraszát egy nagy téglalap alakú területbe, a Térbe egységesítették. A tervezők az öreg fákat, amelyek kezdetben a zöldterületeken egyenletesen voltak elosztva, el szerették volna távolítani, és újakat ültetni a tér szélére, hogy nagy rendezvények esetén ne akadályozzák a kilátást. A helyszín északi-déli irányban háromméteres, kelet-nyugati irányban pedig egyméteres magasságkülönbsége miatt úgy döntöttek, hogy csökkentik az új tér szintjét. Így az új konfiguráció részben egy szabadtéri amfiteátrumhoz hasonlít, melynek „nulla” pontja a tér dél-nyugati sarka lenne. A téglalap alakú tér különböző típusú lépcsőkön keresztül kapcsolódna a környezetéhez, amelyek mindegyike nagyon fontos elem. A projektben ennek megfelelően különböző neveket viselnek: a Monumentális lépcső, a Lépcsőzetes padsorok, a Háromszög lépcső, az Átlós lépcső, illetve az Átlós rámpa. A monumentális lépcső ritmusát olyan Corten-acél ültetődézsák adják meg, amelyek illenek a szemközti templom téglafalainak és a háztömbök tetőcserepeinek színéhez. A rámpa nem csupán a fogyatékossággal élő emberek közlekedését segíti, hanem mini teraszai lehetővé teszik az emberek számára, hogy leüljenek, megpihenjenek vagy nézhessék a téren zajló műsort. A régi utca emlékét idéző átlós kereszteződés (amelyet az előző beavatkozás is megtartott mint fő fasort) fűrészelt andezit térkő jelöli a járdában, a tér többi részén megjelenő durván hasított andezittel kontrasztban. Sőt, az irányát este erős, magas lámpaoszlopok sora jelöli ki. A tér közepére artézi szökőkút került, északkeleti felső részén pedig egy kicsi, körkörös burkolattal ellátott teret alakítottak ki. Középpontjában található télen a karácsonyfa hagyományos helye. A tér északi és déli utcáit sétálóutcákká alakították, és a taxiállomáson belül kerékpáros parkolót alakítottak ki, amely körbekerüli a mélygarázshoz vezető bejáratot. A tervezők reménye szerint a Tér a város agorájaként is be tudja majd tölteni szerepét, ahol az emberek ünnepelhetnek, de akár nemtetszésüket is kifejezhetik, amire nagy szükség van egy olyan fiatal demokráciában, mint a román.