Ligeti-műterem átalakítása, Budapest, HU

Funkció: Kulturális
Ország: Magyarország
Kategória: Emlékezet és Építészet
Stúdió: monoSTUDIO
Építész(ek): Gábor Zombor DLA, Balázs Juhász, Zsolt Csík, Áron Lality, Zoltán Zsupos
Tervezés vége: 2017
Kivitelezés vége: 2019
Jelölő: László Kalmár
Méltatás
Az építész csapat a pályázaton elnyert munka során az eredeti tervezők kezének piciny rezdüléseit figyelte. A műemlék épület struktúráját megtartották, és belső térszervezését őszintén, archaizálás nélkül, de leheletfinoman megváltoztatták. Így a terek dramaturgiája nagyvonalú, atmoszférája sértetlen maradt, az emeleti bővítés pedig újraértelmezi a rendszert. A történeti és a kortárs építészet friss levegője egyszerre lengi be a tereket.
Projekt leírása

A Bálint Zoltán és Jámbor Lajos építészek által Ligeti Miklós szobrászművésznek tervezett és 1905-ben felépített Ligeti-műterem és villát a Polgári Magyarországért Alapítvány vásárolta meg 2016-ban. A ház felújításával, jellegének és építészeti értékeinek megőrzésével, valamint székházként történő felhasználásával az Alapítvány célja az volt, hogy nemzeti örökségünk megőrzését és új értékek létrehozását szolgálja. Tekintettel a korhoz és helyhez köthető értékekre, melyeket az épület – kiemelt műemléki védettségétől függetlenül is – képvisel, az építészek alapvető tervezői szándéka az őrizve teremtés volt. A ház karakterének, épített értékeinek, térrendszerének és jellegzetes elemeinek megóvására, még inkább az eredeti építő szándék ma is érezhető hangulatának és hangsúlyainak kiemelésére törekedtek úgy, hogy a továbbépítés által a kompozícióban a használatnak legmegfelelőbb, élő egységgé váljék múlt és jelen kohéziója. Fontos – és egyben az additív szerkesztési elveknek megfeleltethető – volt számukra az épület jelenlegi, életszerű sokszínűsége, buja összetettsége, az eltérő építészeti minőségek szimbiotikus egymásmellettisége. Mindez, követve a Jámbor-Bálint építészpáros tervezői attitűdjét, lehetőséget és felhatalmazást kínált az tervezőknek, hogy – bizonyos elemeket érintetlenül hagyva – az eredeti kompozíciót bátran kiegészítsék a személyes érzések szabta invenciókkal. A ház által képviselt könnyed sokszínűség befogad mindent, ami megtalálja saját és a teljes egységhez köthető harmóniáját, még abban az esetben is, ha a formanyelv nem feltétlenül azonos. Ennek a harmonikus viszonynak határozott alapja az őszinteség, a korhoz és korunkhoz is hű kifejezés, kerülve az archaizáló megnyilvánulásokat.